"Vállalj olyan helyzeteket, amiről te sem gondolod, hogy képes vagy rá”

„Terepre kell egy kis csibészség is, vállalj be olyan helyzeteket, amiről saját magad sem gondolod, hogy képes vagy rá”

Vallja a többszörös magyar hegyifutó bajnok, Szabó Sándor, akivel Szász Norbert beszélgetett, sőt le is fotózta!

A 27 éves futó a nagy nemzetközi terepfutó ranglista, az ITRA alapján a legmagasabb ponttal rendelkező magyar. Idén ismét elnyerte az év hegyifutója címet, ambiciózus elképzelései alapján építi tovább a professzionálisnak tekinthető futókarrierjét. Mellesleg hazai futószakmai körökben edzőként is jelen van.

RW: Hogyan kezdtél el futni?

Szabó Sándor: Gyerekként a sok energiát le kellett vezetni, így először fociztam kemény 3 napot, aztán hamar váltottam a futásra, mivel az ottani fociedző nem nagyon akart edzést tartani (meg is szűnt a klub egy évre rá).

RW: Mik voltak a sportpályafutásod nagyobb sarokkövei?

SzS: A versenyszellem és a kitartásom, ami mindig vitt előre a céljaim felé

RW: 2013-ban kezdtél hegyifutó versenyeken indulni, azóta már hegyifutónak hívod magad. Miért pont a futás ezen szakágát választottad?

SzS: Nem én választottam, a szakág választott engem, hiszen csak teljesen véletlenül kerültünk kapcsolatba, amikor elmentem egy Hegyi OB-ra, hogy ne a Hortobágyon kelljen futnom a 45 fokban… Előtte voltam mezein, pályán és utcán is. Szóval én annyira nem is szedem külön. Néha még most is meg-megfordulok mindegyiken.

RW: A pályaatlétikától, utcai versenyektől teljesen elfordultál?

SzS: Nem egészen. Tavaly előtt még 3000m akadályon is vigéckedtem, persze semmi komoly szerepléssel. Utcán szoktam a mai napig versenyezni, főleg, ha kedvem tartja, ami ritka.

RW: Pedig van 31-32 perc körüli eredményed 10000 méteren. Ez azért a hazai mezőnyben elég jó idő.

SzS: Igen, 31:42 a hivatalos időm, még korábbról, de sosem szerettem az ilyen fajta versenyeket. Ennek ellenére, sok olyan atléta van rajtam kívül, aki jóval jobb idővel rendelkezik. Nem tartom rossznak az enyémet, de annyira jónak sem, az az igazság.

RW: Edzővel dolgozol?

SzS: Nem, amióta Budapestre költöztem. 12 évig volt edzőm, azóta is voltak próbálkozásaim, de amióta igazán beleástam magam a terep-hegyi világba, jobb egyedül készülni.

RW: Dolgoztál/dolgozol teljesítménydiagnosztikai labor edzőjeként, illetve vannak saját tanítványaid is. Milyen edzésmódszert alkalmazol náluk?

SzS: Amit csak tudok. Szeretek teljes képet nézni, legyen az pulzus-tempó-watt alapú, igazából mindegyikre volt és van példa. Nincs olyan, hogy valaki csak az egyik szerint készül velem.

RW: Bárkivel foglalkozol, aki megkeres, tehát kezdő futókat is szívesen fogadsz?

SzS: Igen, kezdő futókkal is foglalkozom, örömmel segítek nekik is.

RW: Egyetértesz azzal, hogy az fut jól hegyen, akinek az alapjai az atlétikából származnak és persze van sebessége?

SzS: Nem. Terepen az fut igazán jól, aki edz és készül rá. Ehhez véleményem szerint kell rutin, hiszen a legtöbb tapasztalatot így lehet megszerezni. Attól, hogy valakinek van atléta múltja, korántsem biztos, hogy jó terepfutó lesz. Terepre kell egy kis csibészség is, vállalj be olyan helyzeteket, amiről saját magad sem gondolod, hogy képes vagy rá. Ehhez, néha túl kell menni a józan ész keretein.

RW: Kifejezetten sikeres volt a 2019-es éved. Az év hegyifutója lettél, a WMRA világkupáján TOP 10-ben végeztél és az egyik legnevesebb terepversenyen, a Sierre-Zinalon is rajthoz álltál egy válogatottan erős nemzetközi mezőnyben, ami ritkaságszámba megy. Mit jelentett számodra ez az év és mi volt a legemlékezetesebb pillanatod?

SzS: A tavalyi év számomra rendkívül mozgalmas volt, minden szempontból. Ha a világkupára nézve kéne értékeljem, akkor elértem a kitűzött célomat. Emlékezetes pillanat gyakorlatilag kettő volt. Az egyik a már általad is említett Sierre-Zinalon való befutóm, ahol soha nem látott tömeg és őrjöngés fogadta még az én beérkezésemet is, holott sehol sem voltam a mezőny elejéhez képest. A másik pedig az utolsó világkupán elért eredményem, ahol a hajrában az EB bajnok olasz Bernard Dematteis ellen futottam, és ugyan végül alul maradtam, de az, hogy megszorongattam, számomra elképesztő siker és meglepetés.

RW: Ha jól tudom idén is a WMRA világkupa sorozaton kívánsz indulni. Mik a terveid? Milyen egyéb versenyt tervezel még?

SzS: Igen. Szeretnék esetleg javítani a tavalyi eredményemen, ami nem kis feladat. Az, hogy hogyan sikerül, a felkészülésemtől is függ, amihez nagyban hozzájárulna egy magaslati edzőtábor. Sajnos erre tőke hiányában, úgy tűnik, nem kerül sor. Egyéb versenyekre nézve itthon indulok jó pár eseményen, de ezek mindegyike felkészülési versenynek számít. Kivéve persze az OB-k.

RW: Felmerült már benned, hogy más versenysorozatban is elindulj? 2020-tól Salomon által szponzorált futó vagy, logikus lenne például a Golden Trail sorozatban részt venni.

SzS: Attól, hogy a Salomon szponzorál egy versenysorozatot, még korántsem biztos, hogy nekem fekszik. Márpedig a GTWS-re való indulásra én még messze nem értem meg. Ez egy jóval magasabb szint, amin nem mernék részt venni most, de pár év múlva nincs kizárva.

RW: Hogyan néz ki egy edzésheted ilyenkor?

SzS: Alapozó időszakban általában a lassabb és hosszabb futásokon van a hangsúly. Heti 5-6x edzek, próbálom a 6 felé tolni ezt a számot, néha még felette is sikerül, de az a ritkább. Fix program nem nagyon van, mindig az életemhez igazítom az edzést.

RW: A te szinteden nem ritka az sem, hogy heti 10-12 alkalommal edzenek. Távol áll tőled ez az edzésmódszer?

SzS: Nem, sőt. Van, hogy néha így készülök, bár mióta Budapesten vagyok, nem nagyon volt rá példa. Nagyon hatékony módszer tud lenni egyébként.

RW: A futás mellett végzel bármilyen keresztedzést? Hogyan állsz a sérülésekkel? Illetve milyen hangsúlyt fektetsz a prevencióra?

SzS: Igyekszem egyre többet erősíteni, mert nagy szükségem van rá a hegyi igénybevételek miatt. Prevencióra is egyre inkább rászorulok, ahogyan telik az idő, bár szerencsére a sérülések sokszor elkerülnek, általában nem szokott bajom lenni.

RW: Jellemzően 15-30 km-es távokon indulsz? Felmerült benned, hogy hosszabb távokon is megmérettesd magad?

SzS: Egyelőre nem szeretnék még hosszabb távokkal foglalkozni, versenyszerűen semmiképpen. Nem értem még el azt a csúcsot, amikor már azt mondhatnám, hogy na itt az idő feljebb váltani. Itt azért megemlíteném még a vertikál versenyeket, amik általában 3-5 km között vannak, azok is egész elfogadhatóan mennek. Szóval inkább 3-30 km között vannak a versenytávjaim.

RW: Az ITRA pontrendszer alapján 843 ponttal zártad az évet, ilyen pontszám alapján bármelyik verseny kapuja megnyílik előtted. Van olyan álomversenyed, amin szívesen indulnál?

SzS: Nem igazán gondolkoztam még ezen, habár ennek a magas számnak, illetve annak, hogy én vezetek itthon, örülök. Egyelőre teljes fókusz van a WMRA Világkupán, ott szeretnék erőmön felül teljesíteni, mert érzem, hogy még van bennem potenciál arra nézve, hogy jobb legyek. Mint ahogyan mondtam a GTWS-re és az ultratávokra, egyszer eljön az idő, mikor ezek felé fordítom a fejemet, de mindez még messze van…
Forrás: www.runnersword.hu
Képek: www.runnersword.hu